A kerekesszék (W/C) egy kerekesszék, amelyet főként funkcionális károsodással vagy más járási nehézségekkel küzdő emberek számára használnak. A kerekesszék-használat oktatásával jelentősen javítható a fogyatékkal élők és a járási nehézségekkel küzdők mobilitása, valamint a mindennapi tevékenységek elvégzésének és a társasági életben való részvételnek a képessége. Mindezek azonban egy fő előfeltevésen alapulnak: a megfelelő kerekesszék konfigurációján.
Egy megfelelő kerekesszék megakadályozhatja a betegek túlzott fizikai energiafelhasználását, javíthatja a mobilitást, csökkentheti a családtagoktól való függőséget és elősegítheti a teljes felépülést. Ellenkező esetben bőrkárosodást, felfekvést, mindkét alsó végtag ödémáját, gerincdeformitást, elesésveszélyt, izomfájdalmat és -zsugorodást stb. okozhat a betegeknél.
1. A kerekesszékek alkalmazható tárgyai
① A járásfunkció súlyos csökkenése: például amputáció, törés, bénulás és fájdalom;
② Orvosi tanácsnak megfelelően tilos a gyaloglás;
③ A kerekesszék használata utazáshoz növelheti a napi tevékenységek számát, javíthatja a kardiopulmonális funkciókat és javíthatja az életminőséget;
④ Végtagfogyatékossággal élők;
⑤ Idősek.
2. A kerekesszékek osztályozása
A sérült alkatrészek és a megmaradt funkciók alapján a kerekesszékeket hagyományos kerekesszékekre, elektromos kerekesszékekre és speciális kerekesszékekre osztják. A speciális kerekesszékeket a különböző igények szerint álló kerekesszékekre, fekvő kerekesszékekre, egyoldali meghajtású kerekesszékekre, elektromos kerekesszékekre és versenykerekesszékekre osztják.
3. Óvintézkedések kerekesszék kiválasztásakor
Ábra: Kerekesszék paramétereinek mérési diagramja a: ülésmagasság; b: ülésszélesség; c: üléshossz; d: kartámasz magassága; e: háttámla magassága
Ülésmagasság
Mérje meg ülés közben a sarok (vagy sarokmagasság) és a bemélyedés közötti távolságot, és adjon hozzá 4 cm-t. A lábtartó elhelyezésekor a deszka felületének legalább 5 cm-re kell lennie a talajtól. Ha az ülés túl magas, a kerekesszéket nem lehet az asztal mellé helyezni; ha az ülés túl alacsony, az ülőcsont túl nagy súlyt visel.
b Ülés szélessége
Mérje meg ülés közben a két fenék vagy a két comb közötti távolságot, és adjon hozzá 5 cm-t, azaz ülés után mindkét oldalon 2,5 cm rés marad. Ha az ülés túl keskeny, nehéz leszállni a kerekesszékről és a combról, és a fenék és a comb szövetei összenyomódnak; ha az ülés túl széles, nem könnyű stabilan ülni, kényelmetlen a kerekesszék kezelése, a felső végtagok könnyen elfáradnak, és nehéz be- és kilépni az ajtón.
c Üléshossz
Mérje meg a fenék és a vádli gastrocnemius izma közötti vízszintes távolságot ülés közben, és vonjon le a mérési eredményből 6,5 cm-t. Ha az ülés túl rövid, a testsúly főként az ülőcsontra nehezedik, és a helyi terület túlzott nyomásnak van kitéve; ha az ülés túl hosszú, az összenyomja a térdhajlati területet, befolyásolja a helyi vérkeringést, és könnyen irritálja a bőrt ezen a területen. Rendkívül rövid combú vagy csípő- és térdhajlítási kontraktúrájú betegeknél jobb rövid ülést használni.
d Kartámasz magassága
Üléskor a felkar függőleges, az alkar pedig laposan a karfán fekszik. Mérjük meg a szék felületétől az alkar alsó széléig mért magasságot, és adjunk hozzá 2,5 cm-t. A megfelelő kartámasz-magasság segít fenntartani a helyes testtartást és egyensúlyt, és kényelmes helyzetbe hozhatja a felső végtagokat. Ha a kartámasz túl magas, a felkar kénytelen felemelkedni, és hajlamos a fáradásra. Ha a kartámasz túl alacsony, a felsőtestnek előre kell hajolnia az egyensúly megtartása érdekében, ami nemcsak a fáradásra hajlamosít, hanem a légzést is befolyásolhatja.
Háttámla magassága
Minél magasabb a háttámla, annál stabilabb, és minél alacsonyabb a háttámla, annál nagyobb a felsőtest és a felső végtagok mozgástartománya. Az úgynevezett alacsony háttámla esetében meg kell mérni az ülőfelülettől a hónaljig tartó távolságot (egyik vagy mindkét kar előre nyújtva), és ebből az eredményből ki kell vonni 10 cm-t. Magas háttámla esetén meg kell mérni az ülőfelülettől a vállig vagy a fej hátsó részéig tartó tényleges magasságot.
Üléspárna
A kényelem és a felfekvések megelőzése érdekében ülőpárnát kell az ülőlapra helyezni. Használhat habszivacsot (5~10 cm vastag) vagy gélpárnát. Az ülőlap besüllyedésének megakadályozása érdekében egy 0,6 cm vastag rétegelt lemezt lehet az ülőlap alá helyezni.
A kerekesszék egyéb kiegészítő alkatrészei
Speciális betegek igényeinek kielégítésére tervezték, mint például a fogantyú súrlódási felületének növelése, a fék meghosszabbítása, ütésálló eszköz, csúszásgátló eszköz, a kartámaszra szerelt kartámasz, valamint a betegek étkezéséhez és írásához szükséges kerekesszékes asztal.
4. Különböző betegségek és sérülések esetén eltérő igények a kerekesszékekre
① Féloldali bénulásban szenvedő betegek esetében, akik felügyelet és védelem nélkül is meg tudják tartani az ülés egyensúlyát, választhatnak alacsony ülésű standard kerekesszéket, amelynek lábtartója és lábtartója levehető, így az egészséges láb teljes mértékben érintheti a talajt, és a kerekesszék az egészséges felső és alsó végtagokkal irányítható. Rossz egyensúlyban vagy kognitív károsodásban szenvedő betegeknél célszerű olyan kerekesszéket választani, amelyet mások tolnak, és azoknak, akiknek mások segítségére van szükségük az áthelyezéshez, levehető kartámaszt kell választaniuk.
② A quadriplegiában szenvedő betegek esetében a C4-es (C4, a nyaki gerincvelő negyedik szegmense) és afeletti stádiumú betegek pneumatikus vagy állvezérelt elektromos kerekesszéket, illetve mások által tolt kerekesszéket választhatnak. A C5-ös stádium alatti (C5, a nyaki gerincvelő ötödik szegmense) sérülésekkel rendelkező betegek a felső végtag hajlításának erejére támaszkodhatnak a vízszintes fogantyú működtetéséhez, így az alkarral vezérelhető magas háttámlájú kerekesszék választható. Meg kell jegyezni, hogy az ortosztatikus hipotenzióban szenvedő betegeknek dönthető, magas háttámlájú kerekesszéket kell választaniuk, fejtámlát kell felszerelniük, és állítható térdszögű, levehető lábtartót kell használniuk.
③ A lebénult betegek kerekesszék-igénye alapvetően megegyezik, és az ülések specifikációit az előző cikkben leírt mérési módszer határozza meg. Általában rövid, lépcsős kartámaszokat választanak, és görgőzárakat szerelnek fel. Boka görcsben vagy klónusban szenvedőknek bokapántokat és sarokgyűrűket kell hozzáadniuk. Tömör gumiabroncsok használhatók, ha a lakókörnyezet útviszonyai jók.
④ Az alsó végtag amputációján, különösen a kétoldali comb amputációján átesett betegeknél a test súlypontja jelentősen megváltozik. Általában a tengelyt hátra kell mozdítani, és billentésgátló rudakat kell felszerelni, hogy megakadályozzák a felhasználó hátrabillenését. Protézissel való felszerelés esetén láb- és lábtámaszt is kell felszerelni.
Közzététel ideje: 2024. július 15.